A túlterhelt gyümölcsfák gyorsabban károsodnak
2020.05.15
Itt az ideje, hogy átnézzük a gyümölcsfáinkat, és, ha túl sok virág kötődött meg elvégezzük a termésritkítást. A gyümölcstermő növények hajlamosak a túlkötődésre, vagyis olyan mennyiségben kötődik rajtuk termés, amit nem tud kinevelni, a termés minősége, elsősorban a mérete miatt, messze elmarad a várakozásoktól. A jelenség nem növényvédelmi probléma, de a következményei lehetnek azok.
Ezek közé tartozik a vesszők, ágak letörése a gyümölcs
terhelése alatt, és a sérüléseken farontók, ágelhalást okozó kórokozók támadhatják meg
fáinkat. Erre különösen hajlamosak a csonthéjasok, pl. kajszibarack, őszibarack. A beavatkozás a koronaforma kialakításával és a
metszéssel kezdődik. Természetesen a metszés után
még igen sok tényező befolyásolja, hogy sok lesz a
termés vagy
kevés. Idén ott, ahol a monília, és nem vitte el a virágokat bőségesen virágoztak, a kedvező napos időjárás hatására látogatták a méhek a virágokat jól kötődtek és rengeteg termés található az ágakon. A kései fagyok sok
gyümölcsöt károsítottak, melyek még most is a fán vannak. Ezeket feltétlenül el kell
távolítani, mert a későbbi időszakban romlásnak indulnak az elfagyott gyümölcsök.
Ilyen esetben a kézi termésritkítás a megoldás. A fák először a virágzás után, a rosszul termékenyült gyümölcskezdeményeket dobják le, majd
a termés nevelése során egy második időszakban
ismételten ledobják a kevésbé életerős
gyümölcsöket.
A fák ezeken a szakaszokon túl vannak, és azt látjuk, hogy az őszibarackok, kajszik és almák rendkívül túlterheltek. Ilyenkor
már csak a
kézi termés ritkás jöhet szóba. A körte, szilva, ringló esetében besegítettek a
termésritkításba a poloska szagú darazsak. A poloska szagú darázs fertőzött gyümölcsök már lehullottak.
A többi gyümölcs esetében marad a kézi termésritkítás, melynek során elsősorban ebben az időszakban a
láthatólag fejlődésében elmaradt gyümölcsöket
vegyük le, majd azokat, amelyek a növekedés során egymást nyomják el. Mostanra
már látszik, hogy a kajszi illetve őszbarack és
almafa melyik ága van túlterhelve, abból kell a termés leszedni.
A csonthéjasok esetében a gyümölcsritkítást, még a mag csonthéj képződése előtt végezzük, mert a csonthéjképződés rengeteg tápanyagot igényel.
Általános elv szerint annyira ritkítsuk meg a gyümölcsöket, hogy azok érett állapotban se érjenek össze. Ez fajonként, sőt fajtánként is eltérő távolságot jelent a maradó gyümölcsök között, kajszinál kb. 5 cm, míg őszibaracknál ökölnyi távolság maradjon két gyümölcs között.
Nem érdemes túlzottan kíméletesnek lenni,
ilyen esetben előfordulhat, hogy pár nap elteltével
ismételten ritkítani kell gyümölcsöket. Jelenleg a kajszi ritkítása a feladat,
pár nap elteltével az őszibarack is sorra kerülhet.
Hasonló elvet követve az almát is sorra vehetjük. Ha azt látjuk, hogy az első termésritkításkor nagyon kíméletesek voltunk, pár nap
múlva a ritkítást meg lehet ismételni. Az éréskor, az utolsó napokban ismét
sokat gyarapodnak a gyümölcsök, ezt vegyük figyelembe már a ritkítás során. Ne
feledjük, még ha sajnáljuk is a gyümölcsöt, hogy a ritkított gyümölcs nagyobb,
egészségesebb, jobb ízű. Amit elvesztünk a vámon,
megnyerjük a réven.
Ha termés éréskor azt látjuk, hogy mégis túlterheltek a fák, az alátámasztás
helyett inkább vékony kötéllel húzzuk vissza az ágakat a helyükre, így a fa
szinte körbe lesz kötve, és nem történik ág letörés. Ha ez nem tudjuk
kivitelezni ilyenkor érdemes alátámasztással megelőzni az ágak letörését.
