Anyaföld

2021.10.28

A föld termékeny rétege sok száz év alatt alakul ki. Nagyon változatos minőségű és tujajdonságú. Nagyon sok tényező határozza meg hogy az adott helyen milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Mivel ilyen hosszú idő alatt tud létrejönni, ezért nagyon fontos vigyáznunk rá. Nem véletlenül nevezi a magyar nyelv anyaföldnek. Úgy táplál minket, mint ahogy semmi más nem tud, mint édesanyánk. Ugyanolyan szeretettel kell rá vigyáznunk mint rá.

O szint: A legfelső humuszos réteg ami pár cm-től 0.5 m-ig terjed.

A szint: A bomló szerves anyag az anyakőzetből származó ásványi részecskékkel keveredik. A magas szerves anyagtartalom miatt a réteg általában sötét.

B szint: Kevesebb szervesanyagot tartalmaz mint az A és általában tömörebb (altalaj). Felhalmozódási szint. Itt dúsulnak a szerves anyagok, agyagásványok, vas vegyületek. Színe kissé sötétebb.

C szint: a B szint alatti réteg. Általában a felső szintek ásványi anyagának forrása. Anyaga az alatta lévő kőzet mállásából keletkezett. Nincs benne humusz és élőlény. Színe világosabb .

Ez alatt az anyakőzet található. A talaj alapvető fizikai tulajdonságait, ásványi anyag tartalámát főképp ez határozza meg:

Magyarország talajtípusaiban 9 alapvetőt és 31 altipust különítünk el.

A váztalajok főtípusába azok a talajok tartoznak, melyek képződésében a biológiai folyamatok feltételei csak kismértékben vagy rövid ideig adottak, ezért hatásuk korlátozott. Ez a korlátozás lehet a talajképző kőzet tulajdonságainak következménye, vagy származhat a felszín állandó, gyors változásából. A felszín változásának oka lehet a folytonos és erőteljes vízerózió, valamint a defláció. Területi kiterjedés: 8,3%

A kőzethatású talajok főtípusában azokat a talajokat foglaltuk össze, amelyekre az erőteljes humuszképződés, valamint a talajképző kőzet tulajdonságaitól jelentős mértékben függő szerves-ásványi kolloidok kialakulása a jellemző.

A kőzethatású talajok vízgazdálkodása szélsőséges. A tavaszi nedves, buja vegetációjú időszak után hosszú, igen száraz nyári időszak következik. A jó szerkezet és a sok szerves kolloid hatására víztároló és vízvezető képességük jó. A hasznosítható víz mennyiségét jelentős mértékben csökkenti, hogy a talajok általában sekély rétegűek. Általánosan jellemző a talajokra, hogy míg a laboratóriumi vizsgálatok igen kedvező tápanyag-szolgáltató képességet mutatnak, a természetben a tápanyagok érvényesülését akadályozza a hosszú, száraz időszak. A kőzethatású talajok tulajdonságait is igen nagy mértékben a talajképző kőzet tulajdonságai szabják meg. Területi kiterjedés: 2,8%

A barna erdőtalajok főtípusban egyesített talajok az erdők és a fás növényállomány által teremtett mikroklíma, a fák által termelt és évenként földre jutó szerves anyag, valamint az ezt elbontó, főként gombás mikroflóra hatására jönnek létre. A mikrobiológiai folyamatok által megindított biológiai, kémiai és fizikai hatások a talajok kilúgzását, agyagosodását, elsavanyodását és szintekre tagolódását váltják ki. 6 altípusa van. Területi kiterjedés: 34,6%

A csernozjom talajok főtipusba egyesítjük, amelyekre a humuszanyagok felhalmozódása, a kedvező, morzsalékos szerkezet kialakulása, a kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző. E talaj jellemzők az ősi füves növénytakaró alatt bekövetkezett talajképződés eredményei (a zárt fűtakarón belül egyes fák vagy kisebb facsoportok előfordulhatnak). 8 altípusa van. Területi kiterjedés: 22,4%

A szikes talajok főtípusába azokat a talajokat soroljuk, amelyek kialakulásában és tulajdonságaiban a vízben oldható sók döntő szerepet játszanak. A sók között elsősorban a nátriumsók szerepe nagy. Ezek részben a talajoldatban oldott állapotban, részben pedig a talajkolloidok felületén megkötve, vagy kristályos sók alakjában találhatók meg.

A nátrium e három formájának mennyisége, minősége és aránya szabja meg a szikes folyamatok jellegét és ezzel együtt a szikes talaj tulajdonságait. A szikesség mértékének növekedésével párhuzamosan csökken a talajok termékenysége, mert romlanak a fizikai és kémiai tulajdonságok. 4 altípusa van. Területi kiterjedés: 6,0%

A réti talajok főtípusába azokat a talajokat soroljuk, amelyek keletkezésében az időszakos túlnedvesedés játszott nagy szerepet. Ez lehet az időszakos felületi vízborításnak, vagy a közeli talajvíznek a következménye. A vízhatásra beálló levegőtlenség jellegzetes szervesanyag-képződést és az ásványi részek redukcióját váltja ki. A réti talajok tulajdonságait a tapadós humuszanyagokkal, a nehéz művelhetőséggel, a foszfor erős megkötődésével, valamint a nitrogén tavaszi nehéz feltáródásával jellemezhetjük. A réti talajokon a termés különösen nedves években kicsi, száraz években viszont jó. 4 altípusa van. Területi kiterjedés: 13,1%

A láptalajok főtípusába tartozó típusok vagy állandó vízborítás alatt képződtek, vagy az év nagyobb részében víz alatt állottak és a vízmentes időszakokban is vízzel telítettek voltak. Az állandó vízhatás következményeként a növényzet - elsősorban a vízi növényzet, így a nád, a sás, a káka, tőzegmoha - elhalása után a szerves maradványok a víz alatt vagy vízzel telítve, tehát levegőtlen viszonyok között bomlanak el. A humifikáció ilyen esetekben tőzegesedéssel társul. Területi kiterjedés: 1,6%

Az öntéstalajok talajtípusnál a biológiai tevékenység egyazon felszínre gyakorolt hatását az időszakonként megismétlődő áradások és az utánuk visszamaradó üledék gátolja. A növénytakaró és az állatvilág ezért mindig újabb és újabb felszínre hat, hatásuknak tehát nem marad tartós és jellegzetes nyoma.

Nincs a szelvényekben szintekre tagolódás, az egyes rétegek közötti különbségek csak az üledék tulajdonságaitól és nem a talajképző folyamatok hatásától függenek. Mint vízben lerakódott anyagban, mely a folyók árterén továbbra is víz hatása alatt állott, a hidromorf bélyegek jól felismerhetők, de ezek nem oly erősek és jellegzetesek, mint a réti talajokban. Területi kiterjedés: 11,2%