Leanderek tartása
Az egyik kedvenc dézsás növényem az oleander. Néhány tanácsot szeretnék adni a tartásáról, ami sokaknak könnyítette már meg az életét. Leander bokrainkat tavasszal a fagyok után kivihetjük az udvarra (2-3 Co mínuszt még könnyen átvészel a növény). Egy szép tavaszi napon vegyük a fáradságot és ültessük át a növényeket. Erről minden évben gondoskodni kell.

Én mindig keverek a leanderek földjébe némi agyagásványt (zeolit, alginit). Ha nem veszünk külön erre a célra zeolit ásványt, akkor könnyen hozzájuthatunk macska alomanyagából is, mert ez is zeolit ásvány. Ebből 3-4 lapáttal hozzákeverhetünk 50 liter virágföldhöz. Sokat javít a virágföld minőségén, ha még hozzáteszünk ugyanennyi érett házi komposztot is. Keverjünk a földhöz lassan oldódó műtrágyát (Ozmocote) is, Ez van granulált és tabletta formában is. Egy 50 literes dézsára három tablettát számoljunk. Illetve lehet kapni két olyan készítményt is, ami segíti a növényt a nyári szárazságtűrését (Zeba, Stockosorb). Ha nem szeretnénk minden évben cserepet vásárolni: Érdemes eggyel nagyobb edénybe ültetni, aztán a következő évben ugyanabba a cserépbe ültessük vissza megemelve a bokrot, így alá és a szélére friss földet tudunk rakni. Ha oleanderünk 40-50 cm-es átmérőjű cserépben van már, akkor lassan nem tudjuk átültetni nagyobb edénybe. Ilyenkor se felejtsük el a földcserét. Ásóval vágjunk körbe 5-10 cm-es részt a gyökértömegéből és az aljából is vágjunk le kb 10 cm így visszaültethetjük a meglévő cserepébe. Ez a gyökér megújulást eredményezi. A metszéséről sem szabad elfeledkezni. Kisebb példányokat érdemes évente, kétévente visszametszeni. Általánosságban azt tudnám mondani, hogy az el nem ágazó ágakat körülbelül a felébe kellene visszametszeni. Nem kell aggódni, a leandert nem lehet túlságosan visszavágni, maximum jó sűrű lesz, és nem virágzik abban az évben. Idősebb növényeknél én az ifjító metszés elvét szoktam tanácsolni. Azokat a részeket érdemes levágni, ami vastagabb, esetleg fel is van kopaszodva és túlságosan visszahajlik. Ne vágjuk le minden idősebb hajtást, mert abban az évben nem lesz virágunk. Érdemes minden évben 2-3 idős ágat vágjunk le, és ezeket a hajtásokat sem kell tövig visszavágni. Az oleander olyan részeiről is megújul ahol már nincsenek levelek. A szép sűrű gömb alakú koronaformára kell törekedni a metszéskor.

A bőséges vízellátás kimossa a cserepekből a tápanyagokat ezért folyamatosan pótolnunk kell azt. Hetente öntözzük be valamilyen komplex tápoldattal. Ne feledjük, hogy a növényünk egészségi állapotát a folyamatos víz és tápanyag ellátás határozza meg. Ha ezt betartjuk nem fog sárgulni, illetve nem lesznek rajt a szívó kártevők sem.
Néhány problémát azért felsorolnék, ami gyakran elő szokott fordulni ott ahol nem érzi jól magát a növény. Időnként előfordulnak a növényen fagyás és napégés tünetei. Megpirosodik a levél esetleg el is szárad. Tavasszal vagy késő ősszel lehet fagyás. A napkár pedig magas UV sugárzáskor fordul elő, de csak ott ahol vízhiányban szenved a növény. Ezek nem okoznak túl nagy gondot, lehullnak, majd nő helyettük új levél. Klasszikus tápanyag hiány tünetek is előfordulnak. Ilyenkor a levelek különböző részei sárgulnak. Ha komplex tápoldattal rendszeresen kezeljük a növényeket, nem fordulnak elő ezek a tünetek.
Kártevői közül az egyik leggyakrabban fordulnak elő az atkák. Tüneti felismerés, hogy a levél felszíne fénytelen, apró fehér pöttyös lesz. Az állatok a növények nedvét szívogatják. Védekezni csak vegyszeres permetezéssel lehet ellenük speciális atkaölő szerekkel. Az atkamentes levelek lesznek zöldek, a károsítottak már nem zöldülnek vissza. Itt is igaz, hogy az atkák kimondott másodlagos károsítók, erős egészséges növényeket nem támadnak meg. Az Oleander-levéltetű színe aranysárga. Július közepén a leander fiatal levelein, majd virágszárain figyelhető meg. A leander pajzstetűt a levelek fonákján fehér vagy sárgás-fehér pajzsok formájában láthatjuk. Évente 3 nemzedéke fejlődik. A levélen, a levélnyélen, a hajtáson, a bimbón vattaszerű viaszváladék védelmében élnek és szívogatnak. A levelek színén és fonákon egyaránt megtalálható. Kisebb növényekről a pajzstetűtelepeket és a pajzsokat szivaccsal le kell dörzsölni, illetve nagyobb növényeknél gyenge fertőzés esetén a károsított leveleket el is lehet távolítani. Nagyobb növények erős fertőzése esetében nyáron permetezni kell. A tiametoxam hatóanyagú permetezés nedvesítő szerrel kiegészítve beöntözés is jó eredménnyel jár. A tiometoxam a gyökéren keresztül is felszívódik, ezért a beöntözés is hatásos.
A leander sejtburjánzásos betegségét a barna elhalt részekről lehet felismerni. Később a foltok a leveleken és a hajtáson egyaránt a szövetek felnyílásával végződik. Ez a betegség gyógyíthatatlan, rossz minőségű szaporítóanyaggal kerül be kertünkbe. Nem halálos kórokozó, de idővel teljesen legyengíti a növényt és átterjedhet a többi leanderre is. Vásárláskor figyeljünk oda, hogy ne vegyünk gyökérfekélyes növényt.
Leander bokrainkat késő ősszel az erős fagyok beállta előtt vigyük be 0-5 Co-os telelő helyére. A leander nem kényes a teleltetéskor a fény mennyiségére, kevés fénnyel is szépen áttelel. Fontos azonban, hogy télen se feledkezzünk meg róla. Amikor beteleltetjük, jól locsoljuk meg, majd fokozatosan csökkenthetjük a locsolást. Először hetente, majd kéthetente. A december és januári időszakban már elég 3-4 hetente öntözni, majd februárban a telelés végén érdemes ismét növelni az öntözések számát. Erős egészséges leander bokrunk egész nyáron folyamatosan fejlődik, hozza a friss ágakat, fejleszti a virágait és pompás illatával hódít mindenkit. Köszönjük meg neki és figyeljünk rájuk kellő gonddal!